5010
Az asszony már becsomagolta apróságait. A hét végén akart elutazni ahavas hegyek alján mélyvülõ völgybenfek võ üdülõ helyrõl, ahol a férfivelinegis menkedett és aki forró érdeklõdést ébresztett benne.Öt évvel ezelõtt halt meg az má s.azóta tartott lelkében a nagy csönd,amit nem is akart megbolygatni. Évek .óta, [ha közeledett hozzá vallal , hirtelen bezárta lelkét és kiszitálta fejébõl az új szerelemnekmég a gondoflatát is. Talán a férfi nyugalma, komoly férfiassága és .halk szomorúsága fogtameg, de tény, hogy csak pár hétig küzdött az új érzés ellen s mire a szépnyár eltelt, érezte, hogy szerelmes újra. Délután végi gsétáltak a völgy mélyén. Szokott. kis csiatangolásnk közétartozott ez az út. Mindaketten örüleka mozgásnak. Meg-megálltak és elmerengtek az árnyékbakorult völgyet körülzáró havasok felé, melyek feketérevált erdökoszorúit a gleccserek hideg,éles osirpkéje szegte be. A férfi hirtelen megállt és az aszszony is megtorpant. A szíve megdobbant. Várt valamit s finomasszonyiösztönéveil megérezte, hogy életébenfordulat következik-. Bocsánat szólt lhalk hangon aférfi. Csak azt akarom kérdezni,hogy feltétlenül haza kell utaznia a hétvégén? Az asszony szeme lhirtelen felragyo Agott, aztán egy pillanat mulva elkomolyodo-tt. Afejét elfordította s [halk lla-ngon felele: Maradhatok. . A férfi lendülettel megmozdult, mintha magá-hoz akarná ölelni a világot ésfölhevülve mondta: Ha tudná, milyen boldoggá teszl Egy hétig andalogtak szerel-mükbene-lnrélyedve. Légy a feleségem susogta egyeste a férfi, amikor a villába, atholmindketten laktak hazaénkeztek. Miért? kérdezte az asszony. Nem szép így? Még várhatunk. Kérdés, aztán mi jönne? Pedig nem akaroktovább élni, ha már nem szeretsz. A férfi elborult homlokkal felelte: Te nagyon fiatal vagy: A veszélycsak engem fenyeget. Nekem ez azutolsó szerelmem. Az asszony csodálkozva nézett rá. Hiszen nincs aggadalomra okod,én is szeretlek. Igen bólintott a férfi mosolyogva. Tudom és kösz-önöm is liálával. De néha ez a gondolat is elbúsít. Miért? Mert vége lehet. Az asszony átkarolta a fér-fi vállátés görcsösen belekapaszkodott: Hogy lehetsz ilyen kisthitû? Túlérzékeny és sötéten látó vagy.. u Má-snlap gyönyörû reggel volt. A völgyfenekén lépegettek át a gleccserek felé. A havasi irét f-üvében, az ibolyák ésanemón-ák ranca mosdott az illanó harmatjban. ) AA Itérti egy padot látott meg az [útszélén. Odamntatott. Ulj le a pad sarkára, kedves. Oly !szép vagy most. Szeretnék róla-d egyfényképet csinálni. Az asszony fínorn mosollyal a padszélére ereszkedett s fejét ,a férfi felébillentve, figyelt. Tekintetében a boldogság pihegett. Ajkai parányit megnyíltak s az arca két ol-dalán félkörbernaláfutó finom vonal lágy aláhanyatlá, ,sában mosolygó kérdés reszketett. Édes ! ámulat, halk odaadás, bizalom és szterelern. HA fénfi a. fényképezõgéppel babrálts az asszony arcát figyelte. A szíve nagyokat dobbant. Igy, drága. Olyan szép vagy! Amosolyod különös és csodálatos. Mégsoha ily-ennek nem láttam! Picit megkattant a gép pillana tzárójaés a férfi kipirult arccal állt az aszszjony elé. Mikor néhány !hét mulva hazatértek,a férfi elöhivatta a képet. Megnagyíttatta s egy antik keretbe rá-máztatva,az íróasztalra helyezte.Érezte, !hogy az asszony odaadó tekintete, gyermekes, letáfnyos álhítata csakneki szólt akkor, abban a tiszta, édespillanatban. És azt is érezte, hogy eza pillanat már belestklott .az elmúlásba. Elfoszlott a végtelenbe.És mégis boldog volt. Nézte a képet,szerelmese ábrán-dos arcát és a szíveátm-elegedett. Hevesen vert, mint legfiatalabb éveiben. Arcát az íróasztalraliajtotta. Mala-mifelszakadt a szíve mélyérõl. Fájdalom,Édes gyötrõdés, boldogság, mely gyorsiramba hajtotta a vért a szívébe. VA ci UTCA 1. Ebben a felindulásban találta az aszszony. A férfi megfogta, a kezét s az íróasztal vfelé lvezette. Odamutatott a képre snagy gyengédséggel, elfogódva mondta: Ez vagy te. Nem tagadhatod elsoha, hogy ilyen voltál, mikor úgy szerettél. Igy néztél rám. Igy mosolyogtál. Mint a vaskapocs szorította magtához .az asszonyt. Homlokát az asszonyhomlokáthoz nyomta s az arcába susogta: Ha valamikor meglátnám, hogyígy mosolyogsz másra, megszakadnaa szívem. IF élév is eltelt, amikor a férfi egybarátjával az Operába ment. Tristan és Isol d e t adták és a különös zene, melymindenkinek megrázza a lelkét, akivalaha szeretett, csak az emlékeket szitálta lfel zaklató fájdalommal benne. Amikor a második felvonás által) közömbösen lá tcsövevzte a páholy homályából a nézõteret, egysze-rre észrevettea földszinten az asszonyt. Egy vfénfi üiltmellette. Beszélgettek. Az asszony oda-odahajolt a férfihez s egyszerre, amikor ez., rwn lk nagy
