Szabadka és vidéke 1877/28 - 0
9967 I-só évfolyam. 1877. október 4-én. g ; 8mMesejelemnmik :minden csütörtökön.i! Szerkesztõségés kiadóhivatal : j8 !I. kör, Jóó-féle ház, 43. szám, földszint.Minden a lap szellemi részére vonatkozó Iközlemény, továbbá. elõfizetések, felszó-lamiások, hirdetések stb. ide intézendõk,Egyes példányok ugyanitt kaphatók. . Felelõs szerkesztõ és laptulajdonos: SziebenburgerElõfizetési felhivás !A jelen számunk elsö lévénéz évnegyedben, tisztelettel és biza-lommal kérjük lapunk barátait éspártolóit elõfizetéseik megujitására.A sSzabadka és Vidékexr elõ-fizetési áraegy ÉYre 5 Írt — kr.félévre SZÉL 5Õ:KEnegyedévre f-1rt.25.kr.Egyszersmind kérjük azon t.vidéki és helybeli elöfizetõinket, kikelöfizetéseikkel még hátralékbanvannak, annak szives beküldésétieszközölni.Szabadkán, 1877. szept. 26-án.A szerkesztõség.Az adó.Vidékünkön olyanforma hirszállong, hogy a t. pénzügyministerur jövö tavaszszal ismét egy radó TÁRCA.Te vagy gyönyör !...Te vagy gyönyör! ah érzem ihletésed,Te vagy lelkemnek legfõ kincse, te!Te vagy barátja, jótevõje, üdve,Tenélküled oly puszta élete! Hideg napokban, ha fagyasztó széllelA zordon inség szárnya rám lecsapTe égsz, te lángolsz lelkem bensejébenMint egy csodás, varázshatalmu nap.Te nélküled rég elhervadtam volna,S volnék kietlen árva pusztaság;De fényed által nincs oly sivatag, holNe nyilna nékem mégis egy virágMondhatja immár a gazok csapatja :Vessünk lelkére gyászos felleget!Törjük le szive lombs virágos ágát,Hadd ejtse könnyét a csapás felett!Hiu törekvés!... téged el nem olthatAkármi búnak éje, föllege;Sugáridon egy titkos kéz hatalmaUtam mindütt rózsákkal binti be!Erõdi Dániel.TUNDERAKHART,Beszély.Irta : sók sk GYÜUIA.IL(Folytatás. )Meredek sziklafal zárja el utját, maszkodva, mereng a semmiségbe , . . lügyi javaslatotc fog bemutatni. —! tatnék . Mert ellenkezõ oldalról véveIkilátásokat nyujt. ÁllampapirokraJZABADKA ésTársadalmi, közmûvelõdési, szépirodalmiközgazdászh , Gazdasági Közlemények" cimû folyóirat társlapja. Nem tudjuk, bir-e s milyen, alap-pal a hir, vajjon adóemelésrõl vagyleszállításról lesz szó, mi hajlandókvagyunk inkább ez utóbbi eshetõ-ségnek hitelt adni, ha. t. i. vala-imely reform . csakugyan javasol-]nem is sejthetjük, miféle alaprajfektetnének egy ujabb rnanipulá-ciót, miután a gazdasági termelésiminden ága meglehetösen terhelve.van. Az idei termés gyenge kezdet:nek nevezhetõ az ipar és kereskél-!mi konjunkturák javalbatására néz-ve. A hitelés pénzviszonyokbanja sok és erös rázkódtatások foly-! tán tenforgó neliézségekkel szemben /!erös alapra fektetett hitelszervezetrevan szükség, a. melyhez azonbana bankkérdés nem valami vérmes!Íviszont csekély várakozást épithe-tünk. Szinte hihetetlennek tartanánkazért az adó emelés felöli jóslatot,bármely tekintetben. megáll, tekintetét a magas sziklacsucsonhordozza körül. Egy sötét pont tünik sze-meide, azt a pontot vizsgálja nézi hosszan,s magában mormogja: ;— Az õ! — Mit akar ott?Arcán a kiváncsiság tükrözõdik vissza,melyben a gyakorlott lélekbuvár mémás hatalmas szenvedélyek árnyalatát isfelfedezi.Egy ideig tétovázva áll, nem tudjamiként juthat oda föl?S valóban vakmerõ gondolat oda fel-jutni akarni.A bazalthegység kiálló s éles csu-csaival, meredek talaival nem biztatja defenyegeti, mintha mondaná : életeddel ját-szol.És a nõ mégis határoz ; s mégis meg)kisérti.Megragadja a legközelebbi párkány-zatot, s zergeügyességgel emelkedik fe-lebb-felebb.Itt-ott kisiklik lába, már-már alázu-han, — egy merész ugrás, és ismét szi-lárd támpontra talál. A sötét pont oda-fönn a hegyormon mindinkább kifejteke-zik a távolság ködébõl, s most tisztán ki-vehetõ egy férfi alakja. !Mit keres az a férfi ott fenn, a vég!telen magasban? jOrült vágy vezérelheté oda. jHiszen szenvedélyei a földre nyüe-;!gözik, s nincs odafenn drágakincs, melyértéltét kockára vetni ne szánta volna. Amagas hegyorom a saskesely pihenõje, stalán ez a tudat is visszarettenti a vak-merõt . . .A nöt ügyes kuszása, mindjobbanközeliti hozzá.Immost vonásait is szemlélhetjük,Egy ifju pásztor az, ki botjára tá" tásokban.ritkán kis propeller fordul meg, — !g csüggedés felhõsiíté homlokát. új — e mee — EGNENNNEKENA SEBlöfizetési dij : !õ frt — kr.2 írt 50 kr.TÉTEL ZO TRÉ10 kr,Egész évreFél évreNegyed évre .] Egyes szám ára .: En fen SES KE éz Aati közlöny. Elõfizetések és hirdetések még elfogad-tatnak: Székely Simon és Oblath Leokönyvkereskedõ uraknál és Bittermann . !József könyvnyomdájában.Hirdetések jutányosan számittatnak ;s elõre fizetendõk. 2 Károly. Szerkesztõ-társ: Rácz Vilmos. i . Ha ellenben a finánciában, alséti adóalap feltevésénéllehetõségek számbavétele mellett, kulcsul nem vehetõ.mégis némi változtatást akarnánk Van ehhez hasonló elég példa.keresztül vini, ugy mindenekelõtti A fényüzési adót továbbá, mi-változtassunk ott, a hol az állami után ezt egy xrendkivüli helyzetrjövedelem különösebb csorbitása, ideiglenes szükséglet fedezésére te-nélkül a helyzetnek és közkivána remté, akként kellene módosítani,lomnak megfelelõleg okszerüen válhogy az ipari termelést áruforgalmattoztatni lehet. Például a fény-ine nehezitse. Efféle adóügyi javas-üzési adóban, s kereseti adójlatot szivesen fogadnánk ; különbenkivetésénél, föleg a napszám mun! bövebb megjegyzésünket fentartjukkára vonatkozó aránytalan felosz-! akkora, midön a lapok a ovhirx lé-Jól ismeri mindenki ajnyege iránt felvilágosítást adnak.törvény ez ágának nem vgyakorlati ,viszonyokrax épitett szabályait; hee ;mert hogy példával éljünk, az óAz üszög keletkezése és ellen-verbászi napszámosnál miért fizes.. szereirõl.sén több"kereseti adót az uj-verbá:szi, azért talán, mert emitt nagy 4 , Gazdasági Közlemények"-böl.3 VES HT A , Gazd. Közl." Tóth Aúdrás zentais ez a munkáskéznek valami érdem néptanitótól következõ tanulságos sorokatleges jövedelemforrást teremt? Ki! hozza.(igy gondolkodik, határozottan téves; Tapasztalásból tudjuk, miszerint me-j nézetben van. A kevés számu teher ! zögazdasági növényeiük, többféle beteg-hajó jobbára magánvállalkozóké. ségeknek vannak alávetve, melyek sok-a SE s , szor érzékeny károkat okoznak, nemcsakja mely körülmédgy a sközkerela földmivelõnek magának, kinek fáradsá IS GES ÉM SSE 4!] Szép volt. Arcán egy neme a mes lehempelyeg a sziklák sima talapzatánlancholiának sötétlett, s vonásai tisztán a bizonyos halálba.kifejezék ama teljesülhetlen vágyat, vagy ! Ily állapotban pedig lehetetlen egyrögeszmét, melyért lelke küzdött. Geszpár percnél tovább maradnia."tenyeszin fürtök árnyékolák napbarnított ! De õ nem esett kétségbe.jarcát, szemeiben lázas tüz égett, mély Közelében vala az ifju, az segélyére! ( lesz.l Mint egy köszobor, ugy állt ott moz! Megkisérté mégegyszev, hátha sike-, dulatlanul, s tekintete mereven egy pontra rülend egyedül is feljutnia, s csak miu-; szegzödött, mely ugylátszék lelke vágyait tán meggyõzõdött annak lehetetlensége fe-, foglalta magában, vagy talán táplálta relöl, kiáltá el magát., ményeit. — A nõ, most az utolsó szikla — Feriz! Feriz!fokon állott, még csak e sikamlós falazat, Az ifju nem hallá , . . Mint egy meg-15 õ is szerencsésen feljutott, akk ,kövült automát állt ott, pásztorbotjára tá-hg s. Ügyvörült sikerének, s oly félénken maszkodva, lelke, eszmélete tovaszállott, tekintett fel, vajjon észre veszi-e jöttét, ! elérhetlen vágyai után.jazt kellene hinnünk csak egy pajzán tré-) — Feriz! kiáltott ujolag a hölgy.5. 198 a jákítos ils vevé észre, s Öö Ae ln ll ketmegkisérlé ez utolsó merényletét. ; by 7 ZH AFORHLN harag szlétáraya Kiszódott végig.Gyakorlott hegymászó lehetett; . . . — Allah könyörülj rajtam! mormoláJa sima hegytal egyetlen kinyulást, vagy fogai között, s szemei villámokat szórtakkidomborodást nem mutatott; de õ odasi-ia mozdulatlanul álló ifjura. Megfeszitémult erõsen, s lassanként feljebb jutott. ! minden erejét; de hasztalan. Nem tudtaA legcsekélyebb karc, vagy repedés az elvesztett támpontot megtalálni. ut elõsegité mászását.A sziklaorom elég széles volt kétemberi lény számára.A nõ már most kinyujtá jobbját,hogy a kinyuló sziklacsucsot megfoghassa,— egy kissé magas volt még, 8 õ meg-kisérté nyujtani karját, — jobban-jobban,s nem törödött a lábainak szolgáló tám-ponttal. A sziklacsucsot elérte kezével,de ép a pillanatban siklott ki mindkét lába,s hasztalan igyekezett az elõbbi állástvissza nyerni: az nem sikerült . . . Jobbke-zével tartotta fenn magát. De a szikla éless vágja ujjait, — ez állásban sem elõre,sem visszafelé nem mehet.. Borzasztó helyzet. Ha elereszti a sziklacsucsot, akkor lecsuszik a mélybe,! — Feriz, ordított torka szakadtából ;( — Feriz, ébredj! segits!] Feriz lassan-lassan magához tért ;"mintha valamely kóros álom tartaná fogvaérzékeit, oly nehezen tudott kibontakozniöntudatlanságából. S mintha e nehéz nyo-más jól esett volna, és sajnálná, hogy fel, kelle ébrednie, hogy az édes behatás alólmelyet ez álmodozás kedélyére gyakorolt— ki kelle bontakoznia; ugy nézett széthirtelen maga körül, arcán az elégedet-lenség tükrözödött vissza . . . . Tétova moz-dulata, merev tekintete, s ez a futó-me-lancholikus mosoly, az elõbbi öntudatlanállapotba való visszavágyát jelzé; — mi-kéntha nem tudna szabadulni ama delejesbüvkörbõl, mely eszméletét lebilincselé. szõr csõbe ti