Use Donate option to support page workers for the crawled data.

Színház és divat 1920/2 - 8

5660 . TÚZPRÓBA. Drasche Lázár Alfréd színmûve a Magyar Színházban. dramatizált regényekbõl ele g jutott már az utóbbi években a közönségnek. Az állan témahiány, amelyben az írók a A világháború óta szenvednek, a nagy ( :szegek, amelyek a megélhetéshez szükségesek voltak, kényszerítették az írókat, hogy drámákat fabrikaljanak a regényeikbõl. Ha két bõrt lehet lehúzni annyi mindenrõl, akkor miért ne húzzanak le két bõrt éppen az írók, bár ez a második bõr, a regénybõl készült dráma, soha sem olyan jó, olyan értékes, mint az elsõ bõr, az elsõ irodalmi alkotás. ppen ezért nagyon féltünk, amikor a x Tûzpróbác-hoz mentünk. A regényt ismerjük, mint ahogy minden könyvolvasó ember ismeri, és kíváncsian vártuk. hogy Drasche Lázár Alfréd mit tudott csinálni ebbõl a regénybõl, amely már mint regény is er õsen drámai lüktetásû, moz galmas és különösen miljõiével egyenesen szinpadra kívánkozott. A fõúri társaság belsõ élete, a, kifestetlen alakok teljes élethûségükben, a modern és kendõzés nélküli történet, mindez nagyszerûen érvényesülhet szinpadon, ezt már a regeny olvasásakor éreztük. De volt egy bökkenõ: Drasche Lázár Alfréd eddigi darabjai, ha érdekesek is voltak, valahogy nem rendelkeztek azzal a készséggel, azzal a mozgalmassággal, amelyet a színpad megkövetel. Ezúttal kellemesen csalódtunk. A ,Tûzpróbac mint dráma éppen úgy megállja a helyét éppen annyira tökéletes és érdekes, mint annak idején a regény volt. Ugylátszik Drasche Lázár Alfrédot nemhogy nyomta volna a regény, sõt inkább emelte, tökéletesítette. Azok az alakok, akik már a regény lapíairól a hussá-ve rré válást követelték, a színpadon valóban tökéletes, élõ alakok lettek, díalogusuk érdekes és egy pillanatra sem regényszerû. Az izgalmas téma nagy erõ. vel viszi az írót és magával ragadja a közönséget is. Különös reveláció volt a darab fõszereplõje: Iankovich Magda. Hálátlan dolog, különösen ma, starokat felfedezni, hiszen az ügyes reklám ma mindenkibõl start tud fejleszteni, és a közönség már felfedezések iránt hitetlen. De Jankovich Magdánál még ezzel a hitetlenséggel is meg kell küzdeni a színházi tudósítónak, tnert Jankovich Magda mindentõl függetlenül, minden szokásos bóktól és megjegyzéstõl elvonatkoztatva, tökéletes és értékes új személyiség a budapesti szinpadi világban. A Magyar Színház együttese a darabot az érdekes és tökéletes megiráshoz méltóan nagyszerûen vitte színre. Forray Rózsi és Törzs Jenõ a lezüllött arisztokrata csal ld másik két tagjának Szerepében egészen különleges alakítást nyújtanak és mellettük Uray Tivadar, Gere Zsigmond, Tarnay Ernõ és last not least Báthory Giza járultak hozzá a nagy sikerhez, amely a premiert kisérte. Raíó Istva n. . awamrw lllIIIIII-IIUIIIIIIllllllldlIIlll....-ICII!IIl.lIII-.lllillllililllcllcl!...-IlolllllclllllilIlIllolln ill... IlllllilluúllIllI ll-lcnun-II. CDIIIIIIIOI!l..-Ill-lliillil-luíolnlllIII.-.l-Ioll-IlllII.-l ovll-CUOIIIIUUUII NAGVBOGÓSOK. olt az Operának egy öreg nagybõgõse, G l acone/fiznek hívták e smolasz volt. Harmincöt évig állt az orchesterben, estérõl V estére játszott Puccinit, Verdit és Wagnert, átélt hatalmas sikereket és bukásokat, hallotta a közönséget tapsolni és fütyölni. Es harmincöt év után, mikor nyugalomba vonult, beállított az igazgató-hoz: Direktor úr, kérek holnapra egy szabadjegyet, szeretnék egy elõadást látni. Giacone/fi harmincöt évig volt az Operánál és nem látott egy elõadást sem. Az orchesterben szemben áll a karmesterrel. ami a színpadon tõrte nik, az minden az õ háta mögött volt. Soha nem nézhet fel a színpadra, de módja van a közönséget figyelemmel kísérni és a közönség !arcából olvashatja ki a darab sikerét vagy balsikere t. Harmincöt szolgálati éve kíváncsivá tette, látni akart egy operaelõadást. Sorra vettem apesti zenés színházak nagybõgõseit, hogy meginterviûvoliam õket az elõadásokról, amiket sohasem látnak. Mind szabadkozva ül le és elfogultan kezd beszélni, nincsenek hozzászokva, hogy a nyilvánosság számára nyilatkozzanak, ami érdekeset megtudok, azt sem õk, kollégáik mondják. A kollégák meglehetõs irigyen vesznek körül, sokért nem adnák, ha az interviút velük csinálnám. Leõengutõ Mihálynak hívják az Opera nagybõgõsét. Tizenkét esztendõ óta játszik az Operában minden este. így nyilatkozik: Persze, hogy érdekel, ami a szin: padon történik. Mikor az orchesterbe belépek, különösen régebben és látom a leeresztett vasföggönyt, az érkezõ közönséget, úgy szeretném az elõadást végignézni. Amikor azután játszani kezdünk, elfelejtek minden kíváncsiságot, elmerülök a játékban, csak a kárára és a karmester úrra ügyelek. Szabad este m, hacsak elõadás nincs, még nem volt, egyszer majd szakítok idõt magamnak és elmegyek egy elõadásra. Különben teszi hozzá gondolkozva ha szabad estém lesz, nem jövök az Operába. . Elmondom elõdje, Gr acone/fi különös esetét. Talán majd ha nyugalomba megyek . . , akkor én is, addig bajoaan. A Revt t-Színházban Denzef Bernát a nagybõgõs. Napoleoni pózban áll meg elõttünk, alig tudom vele megértetni, hogy mit akarok. olni-oolloonclolu-l...-onnon...-nnnon-an-nlol....na-onnan...-noccocon-o...-..... .. l . . . . . C I . l a . I I . a a . a l . . . . . . . a 1 o-nooc-u.n.-...pe-n-..nun-nonnlotulunoooll-CIIICOOIIIIIUI ll...