Use Donate option to support page workers for the crawled data.

Képes Krónika 1939/15 - 20

5071 valamit mondott neki, pír gyúlt kiazarcán. A férfi a páholyban megtántorodott. Odatámaszkodott a páholy falához. ,Tovább bámulta õket, meredten, könnybefuló szemmel és látta . ..az oda-adó, leányosan félénk, szerelmes, mosolyt, ami akkor úgy és örökre alelkébe mélyedt, amit soha, soha nemtudott többé elfelejteni . .. . Hirtelen megszédült és erõtlenül omlott össze. A barátja egy kocsihoz vezette és egy szanatóriumba vitte. Mikor a szanatóriumból visszajött alakására, csodálkozva nézett körül. Mintha sohasem élt volna itt azelõtt. A kályha-ban tûz égett. Felemelte aképet az íróaszta lróll és bedobta a tûzbe. A lángokat nézte mereven. Az üvegdurrogva pattogott le a keretrõl. Heveslángnyelv kapott bele a kartonba és akép szürke, átizzó foszlányokha hamvadt. Napokig . jöttment a lakásbana fle rfi és egyszer-egyszer megszokásból is kereste a fényképet azíróasztalon, de azután abbahagyta, amikor egy nap belépett hozzá az asszony. Szótlanul leült. . A férfi tekintetét kereste, de mintha csak kihamvadt üregek sötétsége meredt volna felé. Eljöttem szólt az asszony reszketve. Miért nem értesítettél, hogymár itthon vagy? A férfi gyötrõdve, fakó han-gon szó.la,lt meg: ,. (.Én? Hogy én? Hogylek volna?Aztán nem szólt egy szót sem.z asszony a férfi felé mozdult. Ki, ar! törni a hang az ajka i n, a szavakaz ajkáig torlódtak, de lehülve, bágyadtan halkultak el: Hát már nem szeretsz? Mi történt? Beszélj, kedves!A .frérfivhall ga tott. Az asszony hozzálépett s gyengéd-en megsimíttotta azarcát. No, nincs semmi mondanivalód?Pedig tudom. Akkor este én is az Operában voltam, de csak késõbb hallottam, hogy te is ott jártál és rosszultettél. Szemrehá-nyással mélyesztette a tekintetét a férfi szemébe. A szanatóriumban sem tudtamkivenni belõled egy szót sem. Megbántottalak? Vagy talárn azért haragudtál,hogy Bodnár a kult-uszból velem volt?De hiszen te ismered jól és tudod, hogymilyen kedves mindig. Akkor este jegyet hozott és arra kért, hogy elkísérhessenaz Operába. Vagy talán nem ismerted föl? , Megfogta a férfi kezét és szorongatta: No, mondd el, édes, mi fáj, hogymiért haragszol? Nem haragszóm. Senkire sem haragszom. Reád sem. Hogy is remélhettem én, hogy egész életemre lekötlek,hiszen én olyan szomorú [ember vagyok, te pedig . . . Az asszony fájdalmasan felsikoltott: , De édes!A férfi ránézett. A szemében könnycsepp j-elent meg és szorongva kezdte;, Megmondtam akkor, ott a havaén órtes itel!l.il sok alatt, amikor az a csodálatos m osoly iénylett az arcodon, hogy ezen amosolyon nem tudnék osztozni. Az asszony a férfi mellére vetettemagát. Drágám! Hát ezért? Hiszen énazt sem. tudom, hogy mosolyogtam. Felemelte a fejét s egy gondolat utánkapott. De most már emlék-szem. Igazad ;lehet. Igen, úgy volt. Tristan zenéje ;felzaklatott, mint mindig. Talán túlságosan hatott az érzékeimre és akkoréppen reád gondoltam. A férfi szemébe mélyed-t a tekinteteés fájdalmas komolysággal folytatta:De ezt el kell hinned, szerelmem... Sohasem hazudtam neked! A férfi hangja fájdalmasan lcsendült: xx-Nefnis hittem mást rólad és éppen azért urá zott meg, hogy majdnembelepusztultam. Rlálborult azasszony arcára s aszáját !kereste. Az asszony puha ajkai viszonozták a csókot s mikor mély sóhajja l szétváltak, belenézett a férfi szemébe és anyásan mondta: Alig vagy erre a világra való. Rajtad segíteni kell. A férfi szava halkan elfoszlott:Igen.. Erre én is gondoltam. Az asszony szemérmesen ránézett. És tudom is, hogy. Elpirult. Belecsillant tekintette a, férfi szemébe. Szivén édes hullámlökésrezdült át. A torka elszorult, de egyszerre öröm .ámsztotta el s a mosolyeláradt arcán, úgy, mint akkor, régen. A férfi észrevette s feltört belõle fá jdalma-s lázban: Istenem!Megcsókolta az asszony kezét. A. sze-me ragyogott, mint boldogan susogta: Most már hiszem, hogy igazatmondtál. Az asszo nyxt elnézett rá. Kvarj ait anyakába fonta:. Látod! A . . Hozzásímult és kedvesen kezd-te:Most mondom a receptet. Akkor azt gondoltam, amikormegvallottad szerelmedet, hogy váríunk. SZ én is rvn lt f MY .c lnmh-u: IA.-un.?! Mrés arra gondolni, hogy te is szeretsz. Ha felébredtem, boldogan repült lelkemhozzád, hogy a reggel szárnya téged ismegérintett. Este álmodozva búcsúztamtõled s anapot megnynjtva gondoltamrád. De most már én sem akarom tovább. A feleséged akarok lenni. Veledakarok élni! Szeretlek!. A férfi lehajolt hozzá. A haját símogatta, homlokon csókolta és félénken,mint a gyerek, kérdezte: És látom sokszor a felejthetetlenmosolyt?Az asszony pirulva nézett reá. Amíg szeretlek! Amíg fiatal, ésszép leszek. Amíg te is szeretsz és atiéd leszek!Hirtelen a férfi karjába kapaszkodott. Maga felé húz-ta. A szeme aranyport szórt a férfi szemébe és az ajkaiközt nyilt résen, forrón susogta: . Sztyem! (üdít, szépít,fiatalít a (;in