Use Donate option to support page workers for the crawled data.

Uj Európa 1943/7 - 17

6124 Alá SZABÓ: ÉRDEKKÉPVISELETEINK A Színés Filmmûvészeti Kamaránál a kultuszminiszter közérdekbõl engedélyezheti nem kamarai tagok szereplését is. Ugyanezt teheti meg a Kamara és az Idegeneket Ellenõrzõ Országos Központi Hatóság javaslatára külföldi állampolgárok esetében is, akik nem lehetnek a Kamara tagjai. E két utóbbi esetben látjuk, érvényesül a kényszertagság elve és csupán meghatározott egyének szûk körére, illetve kivételes alkalmi esetekre áll fenn kivétel. Végleg nem érvényesül a kényszertagság elve a Mérnöki Kamaránál, mert a tagság az önálló magángyakorlatot folytató mérnökökre kötelezõ. A közés magánalkalmazásban lévõ mérnököknek szolgálati viszony keretében végzett mérnöki ténykedése nem áll a Kamara felügyelete alatt, viszont ilyen mérnök esetleges magángyakorlata igen (nem így az Orvosi Kamaránál: mert ott a tisztorvos magángyakorlatot nem folytathat, de kamarai tagsága viszont kötelezõ). A mérnökök kamarai tagságának fenti szabályozása kizárólag a vállalatok érdekeit szolgálja. Ugyanis így a vállalatok megszabadultak mérnökeik kamarai tagsága után járó terhektõl, másrészt módjuk van kimondottan mérnöki munkára is alacsonyabb javadalmazásért, mérnöki végzettséggel nem bíró egyént alkalmazni, ami lehetetlenné válna a kényszertagság érvényesítése esetén, amikoris mérnöki munkát csak a Kamara tagja végezhetne. Igy azután érthetõ, hogy a Mérnöki Kamara egységesen csak az önálló magángyakorlatot folytató mérnököket képviseli, akik viszont a mérnöki társadalomnak csupán 16200/0-át képezik. Ha ezekhez hozzászámítjuk azokat az alkalmazásban lévõ mérnököket, akik mégis tagjai a Kamarának, az Így kapott teljes taglétszám is csak a mérnöki kar 419/0-át jelenti. Itt az egyedüli helyes megoldás az lenne, ha a Kamarán belül a helyettes ügyvédi kategória mintájára, külön közés magánalkalmazotti mérnökosztályt állítanának fel. A tagság rendezésénél tehát szintén hiába keressük az egységes szempontú, áttekinthetõséget biztosító megoldásokat. 8. Igy természetesen távol állunk attól a nemzetvédelmi és tervgazdasági szempontból oly fontos és óriási jelentõségû megoldástól, hogy az egyes érdekképviseleti testületek az általuk képviselt foglalkozási ág különbözõ képesítésû tagjait, képesítésüknek megfelelõ csoportosításban nyilvántartsák. S így egyrészt az OIszágmozgosításnak, másrészt a létesítendõ Állami Munkaközvetítõnek nyujtsanak olyan segítséget, amely nélkül azoknak munkája el sem képzelhetõ. 9. Láttuk a mezõgazdasági érdekképviseleteknél érvényesül az az egyedüli helyes forma, hogy az alacsonyabb fokú testületek delegálással alakítják a magasabb fokúakat. Ez részben az ipartestületek küldötteibõl alakult IPOK-nál is megtalálható. Azonban ez 3 Lásd részletesebben vitéz S.: I. m. 3132. old. ki . SZABÓ: ÉRDEKKÉPVISELETEINK álõ as a Kereskedelmi és Iparkamarák között bizonyos párhuzamosság található. Az Iparés Kereskedelmi Kamarák vonalán hiányzik a nagyipar képviselete, továbbá az országos csúcsszerv (Országos Ipar és Kereskedelmi Kamara), másrészt az IPOK-nak nincsenek kerületi szervei és így közötte és egy falusi ipartestület között túlnagy a távolság. A szervezés szempontjából (alsóés felsõfokú szervek egymásraépítése) is zavaró az érdekképviseleti szervek területi beosztásának rendszertelensége. k 10. Hivatkoztunk már a modern államéletnek arra a felismerésére, hogy amit alacsonyabb rangú szervezet meg tud saját hatáskörében oldani, attól mentesíteni kell az államot, hogy Par . excellence saját feladatait annál nagyobb erõvel, szakértelemmel és gyorsasággal tudja megoldani. A közigazgatás feladatainak ijesztõ növekedése és differenciálódása még égetõbben szükségéssé tette az ilyen irányú fejlõdést és ez teremtette meg a testületi önkormányzatok fokozott fejlesztésének világszerte az alapját. Hivatalos érdekképviseleteink hatáskörének megállapítása is ezt a célt szolgálta. Sajnos azonban már érdekképviseleteink mûködési körének szabályozása amelyrõl mondanunk sem kell, hogy szintén nélkülözi az egységes szempontokat, teljesen elavult. Helyesen írja Vitéz István: , Nem lehet már mindent a központban elintézni, szükséges, hogy a testületi önkormányzat szervei járjanak el az általuk is elintézhetõ ügyekben és ne kerüljön minden, aránylag kisjelentõségû ügy a minisztériumba elintézés végett. Ha a vármegyei közgyûlés hallgatólagos formában is jóvá tudja hagyni a község által alkotott szabályrendeletet, miért kell az ipartestületi tagságnak egyes iparosok számára való kötelezõ voltának kérdésében a Kereskedelmi és Iparkamara véleménye alapján végsõ fokon a kereskedelemügyi miniszternek dönteni? Mennyivel egyszerûbb volna, ha a döntést közvetlenül a Kamara hozná meg. et a mérnöki munka végzésére való jogosultság kérdésében nem s irszhanyságyeálsi a Mérnöki Kamara azonnal, a helyett, hogy véleménye a pján hozza meg a döntését a kereskedelemügyi miniszter? És ya kette Mezõgazdasági Kamara nem hagyhatná-e jóvá a Mekt A ági Kamara alapszabályait a véleményén alapuló földmíelésügyi miniszteri határozat helyett? Nem feladatom, hogy véEZ t A azt a rengeteg ügyet, melyet ugyanolyan megnyugtatóan ts 1 TEARS az érdekképviselet a maga kebelén, mint a miniszúk h. Mb megoldás még azzal az elõnnyel is bírna, hogy az TE tése kés intézõdne el, mert nem kell a minisztériumot me gkét kelvek kett [ e ha elvesszük tõlük azokat az ügye S ujerágalkegáy zteri intézkedést nem kívánnak nagyban teher Az a megállapítása is helyes, hogy ennek a részletkérdésnek 4 Hertelendy L.: A XX Á Ó é és . sz. állama. Uj Európa I. . 8. sz: f 5 Vitéz István: I. m. 3738. old. ; ASE ATA